Biblioterápia? Ilyen is van már a könyvtárunkban!

Juhász István írása
Az általam elvégzett képzés tájékoztatójának kezdő sorai szerint „a biblioterápia fogalma a szépirodalomolvasás és kreatív írás segítő kapcsolat keretében való, személyiségfejlesztő célú, csoportterápiás struktúrájú alkalmazása, amely a pedagógiai, könyvtári és szociális ellátás területén ugyanúgy nemzetközileg elterjedt módszer, mint klinikai területen, betegek gyógyításának, rehabilitációjának a kiegészítőjeként.” (http://www.btk.pte.hu/bibliot)

A szakdolgozatom elméleti alapvetéséből kiemelve, „a biblioterápia – ha a hosszabb távú előzményeket nem nézzük – már az 1960-as években megjelent és mozgalomszerűen terjedt közintézményekben, iskolákban, könyvtárakban, klubokban egészséges, tehát pszichés betegségben nem szenvedő emberek körében, definíciója: »a személyes problémák megoldásának segítése irányított olvasás és megbeszélés révén«. (BARTOS Éva: Gyermekek biblioterápiája. In: Szávai Ilona (szerk.): Olvasni jó! Bp., Pont Kiadó, 2009. p. 99–100.) Egy másik meghatározás: »(…) a Webster Szótár szerint (…) tágabb értelemben a biblioterápia a személyes problémák megoldásának segítését jelenti irányított olvasással«. (BOLDIZSÁR Ildikó: Meseterápia. Bp., Magvető Kiadó, 2010. p. 17.) Tehát valahogy így érdemes megközelíteni biblioterápia elnevezést, ami a görög eredetű biblion (könyv) és therapeia (gyógyítás, segítés, kísérés) szavak kapcsolatából született. (Mi az irodalomterápia (biblioterápia)? | Magyar Irodalomterápiás Társaság, http://www.irodalomterapia.hu) »Ugyanis az olvasással magával egyidős az a hit, hogy az olvasás befolyásolhatja egy személy attitűdjeit, érzelmeit és viselkedését.« (BARTOS BARTOS Éva (összeáll.): Olvasókönyv a biblioterápiáról. Bp., OSZK KMK, 1989. p. 11.)”

Terveim közt két dolog szerepel könyvtári berkeken belül. Az egyik egy általános, nyitott csoport felnőtteknek, havi rendszerességgel, alkalmanként másfél-két órás időtartammal. Erre majd előzetes regisztráció után maximum 12 főt tudok fogadni. Elköteleződés nincs a zárt csoporttal ellentétben, így aki a sokadik alkalommal csatlakozna be, vagy épp nem tud több alkalmon se részt venni, nem probléma. A másik pedig irodalomterápiás délelőttök/délutánok (modernebb néven workshopok) tartása, legalább három órás időtartamot felölelve, ezeket egy-egy téma köré építeném, ez alapján választanék irodalmi művet és különféle technikákat, amikkel dolgozhatunk. Ez is előzetes regisztráció alapján működne, szintén maximum 12 fővel.

Mivel jellemző, hogy nem minden csoporttag szeretné tudatni a külvilággal, hogy biblioterápiás ülésekre jár, sem hang-, sem kép-, sem pedig videofelvételek nem készülnek a foglalkozásokról, valamint a csoport zavartalan működése érdekében az egyes csoportülések kezdete és vége között nincs ki- és bejárkálás, a workshopok esetén az időtartam miatt viszont egy szünet beiktatásra kerül.

Amíg végérvényesen nem cseng le a koronavírus-járvány, workshopokban gondolkozom, mert ezek esetiek, nem feltétlen függnek össze, az általános, nyitott csoportot a járvány végérvényes elvonultával indítanám el.