Domján Lajosra emlékezünk
Méltóságteljesen, a család kérésére csendesen, gyertyák, mécsesek fényénél emlékeztünk március 11-én este a művelődési központ előtt Domján Lajosra.
A Tápiómente Táncegyüttes vezetője, tagjai, a volt Bartók Béla Művelődési Központ, a mai Nagykátai Városi Könyvtár és Művelődési Központ egykori és mai vezetői, munkatársai, Nagykáta Város Önkormányzata nevében köszöntöm önöket, köszöntelek benneteket ezen a szomorú estén, amikor a Tápiómente Táncegyüttes örökös művészeti vezetője, városunk díszpolgára, mesterünk, barátunk, kollégánk, sokunk példaképe emlékére most gyertyákat, mécseseket gyújtunk. Domján Lajos életének 89. évében, március 2-án elhunyt.
Családja, Domján Andrea, férje, Gyúró Tamás és fiuk, Lajos bácsi imádott unokája, Andris, arra kért bennünket, hogy nevükben is köszönjük meg önöknek, nektek a mai emlékezést, a napok óta a közösségi felületeken is áradó részvétnyilvánításokat!
Érzik az együttes tagjainak, a barátoknak, a tanítványoknak, a volt kollégáknak a Lajos, Lajos bácsi felé áradó szeretetét! Hálásak ezért!
Fájdalmuk azonban még oly erős, hogy ma csak lélekben tudnak velük lenni. Megértéseteket kérik: szerettüket csendesen, szűk családi körben, az együttest, a művelődési központot, a várost képviselő két-két vezető, tag jelenlétében kívánják majd elbúcsúztatni. Kérnek benneteket, hogy ha sírjára majd virágot, koszorút szeretnétek elhelyezni, azt bármikor, akár a szertatást követő vagy későbbi napokban tegyétek meg!
Tudják, hogy a Tápiómente Táncegyüttes, annak minden egykori táncosa, muzsikusa, énekese, segítője, a Művelődési Központ munkatársai, a város vezetői méltóképpen fogják – a családdal együtt – évről évre Domján Lajos emlékét ápolni!
Kérem, gyújtsátok meg az emlékezés gyertyáit! Aki szeretne ezután is velünk maradni, kicsit beszélgetve emlékezni, azokat szeretettel fogadjuk bent, az épületben is, egy kis süteménnyel, egy pohár borral megvendégelve.
Ti tudjátok a legjobban, hogy Domján Lajosnak minden próba, minden fellépés szent, és végtelenül fontos volt!
Ezért ma este, Domján Lajos emlékére is, este nyolc órakor folytatódik a Tápiómente próbája!
Domján Lajos
Domján Lajos 1933. június 16-án született Csanádapácán, ahol gyermekként még az ünnepnapokon szervesen élő néptánccal, népzenével is természetes módon találkozhatott. Egészen fiatalon Budapestre került, ahol az ’50-es évektől a SZOT Művészegyüttes tagjaként a hazai néptáncmozgalom egyik legkiemelkedőbb, azt megújító koreográfusának, a később Kossuth-díjat is kapó Molnár Istvánnak a tanítványa lett. Mestere személyének tisztelete, munkásságának tovább éltetése később Domján Lajos egyik felvállalt céljává vált. Sikeres néptáncos, szólótáncos pályafutása alatt a legjelentősebb koreográfusokkal, azok elismert pályatársaként dolgozott együtt. Kiemelkedő tagja, máig elismert egyénisége volt az egyik legjelentősebb hivatásos magyar együttesnek, a BM Duna Művészegyüttesnek.
Még ez utóbbi tagjaként, az akkori kultúrpolitikai szokásokból fakadóan kapta a feladatot, hogy legyen segítője a Pest megyei település, Nagykáta és környéke hagyományőrzőinek. Nagykátán az ’50-es évek végétől, több féle formában és néven már működtek kisebb énekkarok, népi zenekarok, tánccsoportok, amelynek elhívatott szervezője nagyrészt a település legendás népművelője, a kultúrház igazgatója, Chmely Ödön volt. Domján Lajos feladata 1964-ben az volt, hogy ezen ígéretes kezdeményezésekből egy szakmailag építkező hagyományőrző és néptáncegyüttest alakítson ki és azt kapcsolja majdan be a járási, megyei és országos néptáncmozgalomba. E küldetés sikeres magvalósításának alapja az a partneri, egymást inspiráló szakmai és emberi kapcsolat volt, amely Domján Lajost és Chmely Ödönt jellemezte. Utóbbi segítségével Domján Lajost a település vezetői, prominensei gyorsan elfogadták, s bár számos harcot kellett megvívnia a későbbi évtizedekben is, elismert kulturális, közéleti szereplője lett Nagykátának és a Tápió-vidéknek.
Domján Lajos hatalmas lendülettel, sikerre éhesen és céltudatos szakmaisággal kezdett a munkához, amely szinte azonnal látványos eredményeket hozott. Már 1967-ben bejutottak a Magyar Televízió Ki – mit – tud? című vetélkedőjébe, majd 1971-ben az elődöntőben is kiválóan szerepeltek. Ezek a látványos sikerek egyre szélesebb körben, lassan országosan is ismertté tették a közösséget, amely tagjainak számában és színvonalában folyamatosan erősödött. Domján Lajosnak kiemelkedő szerepe volt abban, hogy 1968-tól a nagyközség vezetői, az akkori politika rendszer kikerülhetetlen szereplői, a településen működő gazdasági szervezetei, üzemei elvben hosszútávon is támogatandó ügynek szavazták meg táncegyüttes működtetését. Domján Lajos javaslatára az addig sokféle néven nevezett közösség ettől az időtől kezdve használta a Tápiómente Szövetkezeti Együttes, majd Tápiómente Táncegyüttes nevet. Mára és már évtizedek óta a nagykátaiak és Tápió-vidékiek számára a „Tápiómente” név egyet jelent.
Domján Lajos majd’ félévszázadon át volt a Tápiómente Táncegyüttes művészeti vezetője és maradt a mai napig annak örökös művészeti vezetője.
Ezalatt a félévszázad alatt a TME valóban „Tápió menti” lett, hiszen a nagykátaiak mellett egyre többen a szomszédos, Tápió-vidéki településekről érkeztek az együttesbe, amely évről-évre nagyobb, sikeresebb lett. Fellépéseik száma évenként és összesítve is hatalmas. A nagykátai kulturális eseményeken, ünnepeken túl már a ’60-as évektől kezdve felléptek a környékbeli településeken, az országos eseményeken, fesztiválokon és ezzel egy időben egyre több meghívást kaptak külföldre is. Az együttes minőségének, Domján Lajos személyének, kapcsolatépítő képességének köszönhetően a TME a világ közel 40 országában lépett fel. Ezen kapcsolatokra építve Domján Lajos segítőivel, az együttesnek otthont adó nagykátai közművelődési intézmény vezetőivel, munkatársaival megálmodta, megvalósította az eleinte kétévente, később évente, eddig 36 alkalommal megszervezett ’Kátai Tánctalálkozókat, amely a legnagyobb múltú és jelentőségű nemzetközi kulturális esemény a Tápió-vidéken.
A Tápiómente táncosaiként a nagykátai, Tápió menti fiatalok a rendszerváltás előtt akkor járhatták be a nagyvilágot, amikor ez nem volt természetes mindenki számára.
Az együttes a hazai és nemzetközi fesztiválokon, minősítéséken rendre rangos elismeréseket kapott, amelyek közül csak néhány: Arany III. Minősítés, Közművelődési díj – 1978, „Aranytemplom” – nagydíj –Agrigento/Szicília-1979, Arany II. minősítés – Kiváló Együttes – 1980,
Végleges Kiváló Együttes (Örökös Kiváló Együttes) – 1985, “Karagöz” – nagydíj, Bursa (Törökország) – 1988, Pest Megye Művészetéért-díj – 2000, Nagykáta Pro Urbe – díj – 2003, stb. A Tápiómente Táncegyüttes a Pest megyei Értéktárba is bekerült.
Domján Lajos munkásságát a rendszerváltás előtt is után is jelentős díjakkal, kitüntetésekkel ismerte el a mindenkori kultúrpolitika: „Szocialista kultúráért” kitüntetés, Miniszteri Dicséret, Falvak Kultúrájáért Alapítvány – Örökségünkért serleg, Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem. Nagykáta városától 1993-ban megkapta a Díszpolgári címet.
Domján Lajos 50 éves alkotói tevékenysége alatt a nagykátai, Tápió-menti Tápiómente Táncegyüttes a hazai néptáncmozgalom nemzetközileg is jegyzett, elismert tagja lett. Az együttes és személyes koreográfusi érdeme magyar kultúra kiemelkedő alakjának, Molnár István örökségének megőrzése, ápolása, az abból fakadó új alkotások létrehozása. Domján Lajos táncpedagógusként talán az ezer főt is meghaladó nagykátai és Tápió-vidéki fiatalból nevelt táncost, szűkebb pátriánk és a magyar nemzet egészének hagyományait értő, ápoló, arra büszke lokálpatriótát. Tanítványai közül sokan váltak néptáncoktatóvá, népművelővé, többen kulturális intézmények vezetőivé.
2020-ban megkapta a Tápió-vidék legrangosabb civil elismerését, a Tápió mentért-díjat.
Kiemelkedően eredményes életművével az egész magyar nemzet és benne a Tápió mente kultúrájának megőrzését szolgálta.